30. fejezet Készülődés

Bella szemszöge:

- Alice elég volt a ruha próbákból! – Nem hiszem el, hogy ennyire értetlen. Vagy csak túlpörgött volna?
- De Bella! Tökéletesnek kell lennie a ruhádnak! Ugye nem akarsz egy rongyban férjhez menni? – Arra már rájöttem, hogy Alice mindig megkapja amit akar. Most sem volt ez máskép…
Sóhajtva ballagtam fel az emeletre, ahol a lányok kialakítottak nekem egy próba termet. Az egész szoba csipkében, szaténban, selyemben és még ki tudja miben úszott. A szoba megfelelt volna egy 360 fokos tükörteremnek is, mivel mind a négy fal csak tükörből volt.
Ez az én személyes poklom.
Igen.
Azt hiszem ez a szó tökéletesen jellemzi az itt átélt borzalmakat.
Szinte naponta felrángatnak „ruha próbára”. Ami annyit akar, hogy rám adják a ruhát, szabás mintákat és még ki tudja miket készítenek – miközben én a ruhában toporzékolok órákat.
- Bella ne mozogj már annyit az Isten szerelmére! – Persze Alice ilyenkor rosszabb mint általában. Nem elég, hogy pörög-forog, még parancsolgat is.
- Ha használnád a vámpír sebességedet akkor talán gyorsabban kész lennénk, és nekem nem kellene órákat itt álldogálnom. Van jobb dolgom is Alice…- Igazából Edwarddal akarok lenni. Belebújni védelmező ölelésébe, beszívni mámorító illatát. Alice ezt nem igazán tarja elfoglaltságnak, de én máshogy gondolom.
- Jól van már, Edward nem szalad el.
- Miért, a ruha igen? – Erre kaptam egy nagyon durcás pillantást és egy ideges kéz legyintést.
- Mindjárt kész vagyunk. Azt már bírd ki! – Jó kislány módjára engedelmeskedtem a kis koboldnak. Fogadott húgom 2 perc múlva befejezte a gombostűk döfködését a ruhámba, és elégedetten felsóhajtott.
Eddig nem is igazán figyeltem a végeredményre, de most rászántam magam, és alaposan megnéztem a „művet”.
Egyszerűen csodálatos volt a ruha. Pont olyan, mit amilyenről álmodtam. Tökéletes.
- Köszönöm Alice! – Ugrottam a nyakába barátnőmnek. –Egyszerűen tökéletes!
- Nagyon szívesen Bella!
Még egyszer belenéztem a tükörbe, és valahogy késztetést éreztem arra, hogy pörögjek a ruhámban.
Mert igen. Most már azt tudom mondani, hogy az én ruhám. Nagyon tetszik!
- Alice? – Ő elmélyülten nézegette a koszorús lány ruhák terveit, de amit meghallotta, hogy neki szólok felém kapta a fejét.
- Igen?
- Szerinted Edwardnak tetszeni fog a ruhám? – Alice ravaszon rám vigyorgott, és a következő percben elhomályosult a tekintete. Fél perc múlva hatalmas, levakarhatatlan vigyora nézett rám. Hirtelen megindult felém, de mire észbe kaptam, már a nyakamban lógott. Olyan mint egy kismajom. Imádnivaló!
- Nagyon fog neki tetszeni a ruha. De alig várja, majd hogy megszabadíthasson tőle… - Önelégült mosoly jelent meg a mondata végére, én pedig, ha el tudtam volna pirulni, már rákvörös lettem volna…