25. fejezet Próba?!

Edward szemszöge:

- Bámulatos! Sohasem gondoltam volna, hogy 2 elméletileg lelketlen lény, ennyire mély érzelmekre képesek. – Ránéztem Bellára, de az arcáról nem sok jót olvastam le…
- Egy vámpírnak igenis van lelke. – Mondta kedvesem ezt olyan halkan, hogy még én is, aki mellette álltam, alig hallottam meg. Aro természetesen erre a mondatra felénk kapta a fejét.
- Kezdem azt gondolni, hogy igazad van Bella. Már csak egy dologra lennék kíváncsi… - Belenéztem a gondolataiba. Hát, lehet, hogy nem kellett volna…
- És mégis mi lenne az? – Kíváncsiskodott Bella.
Aro elkezdett fel-alá járkálni a teremben, és így beszélt hozzánk.
- Arra lennék kíváncsi, hogy Edward mennyi mindent tenne meg érted, drága Bella.
Hogy mennyire erős az irántad érzett szerelem, mert az vitathatatlan, hogy szeret téged. – Jelentőség teljes pillantásokat kaptam ezek után.
Az egészben csak az a baj, hogy belül már tomboltam.
Látta a gondolataimat, és ezek után még kételkedik? Ezt nem hiszem el! Ez biztos csak valami vicc… Sajnos nem tudtam magamban tartani egy morgást, így hirtelen mindenki engem nézett. A legviccesebb az egészben, hogy azt hitték, hogy rá akarok támadni Arora, így a teljes testőrség körbevette őt.
A kör közepéből egyszer csak hatalmas nevetést hallottam. Aro…
- Edward sosem támadna rám gyermekeim. Nem lenne olyan bolond. – Milyen rosszul gondolja. Ha például Bellának baja esne, gondolkodás nélkül nekimennék. Aro lassan, méltóság teljesen kisétált a testőrei közül, és megállt előttünk.
- Van egy ajánlatom Edward. – Bele akartam nézni a gondolataiba, de aztán mégis megálltam.
- Mi lenne az? – Aro elmosolyodott. Ez rosszul kezdődik…
- Készítünk neked egy próbát. Ha azt kiállod, áldásom adom rátok, és visszamehettek Carlisle-hez. Szabadok maradtok. Mindketten.
- És mi van ha elbukom? – Biztos, hogy itt a csapda.
- Akkor mindketten csatlakoztok a Volturihoz. – Éreztem, hogy kedvesem engem néz. Belenéztem gyönyörű szemeibe, és ott bizonytalanságot láttam. Én sem tudnék most válaszolni. Idő kell, hogy átgondoljuk. Bella hamarabb tért magához mint én.
- Aro, adj időt, hogy átgondoljuk.
- Természetesen. Nyugodtan gondoljátok át az ajánlatomat. Időm mint a tenger… - Azzal intett 2 katonának, hogy kísérjenek el minket a szobánkba.
Szótlanul ballagtunk egymás mellett. Azt hiszem mindkettőnknek cikáztak a gondolatai. Egyszer csak meg hallottam egy ismerős, mégis ismeretlen gondolatot.
- „ Edward nem mehetsz ebbe bele. Ez kész öngyilkosság! „ – Pár pillanatig eltartott mire felfogtam, hogy ez Bella gondolata. Te jó ég! Hallom a gondolatait! Nem akartam elhinni, hogy hallom őt. Addig agyaltam ezen, amíg a szobánkhoz értünk.
- Itt a szobájuk. Ha szükségük van valamire, csak csengessenek. – Azzal eltűnt a 2 vámpír a szemünk elől.
Bella magabiztosan lépett be a szobába. A szoba nem volt túl kicsi. A közepén volt egy hatalmas baldachinos ágy. Mellette éjjeli szekrények. A hatalmas ablak előtt állt egy íróasztal, és az ággyal szemben volt egy hatalmas plazma tv. A szobának volt külön fürdője, és gardróbja.
Minden a fehér és a bordó árnyalataiban úszott.
Nem az én stílusom, de mit csináljunk…
Bella az ablak előtt állt, és kifelé nézett. A háta mögé léptem és átöleltem. Ő belesimult az ölelésembe, és egy sóhaj hagyta el érzéki száját.
- Minden rendben lesz. Valahogy megoldjuk. – Próbáltam nyugtatni szerelmemet.
- És mégis hogyan? Kész öngyilkosság ez a próba. Aro arra játszik, hogy itt maradjunk. Ha még meg is nyernéd a próbát, kétlem, hogy elengedne. – Bella teste megrázkódott, és tudtam, hogy sírt. Igaz könnyek nélkül, de sírt. Még szorosabban magamhoz öleltem zokogó kedvesemet.