Bella szemszöge:
Edward és én egész éjjel a szobánkban voltunk. A fél éjszakát átvitatkoztuk, a másik felében pedig egymást békítettük.
Mit ne mondjak, a békítés elég jóra sikeredett…
Reggel egymást ölelve feküdtünk a hatalmas ágyban. Edward gyengéden cirógatta a hátamat, míg én az újaimmal a hasára rajzoltam köröket és kockákat.
Nem szóltunk egymáshoz, csak élveztük az együtt töltött pillanatokat. Azt hiszem most nem volt szükségünk szavakra.
Villám csapásként ért a felismerés, hogy mi van ha Edward elbukik a próbán?
Az ellenfele minden érzelem nélkül fogja megölni, és ezen Aro sem változtathat.
Édes Istenem! Én nem élném túl, ha Ő meghalna! Biztos, hogy utána mennék. Egy percig sem haboznék a döntéssel…
- Min gondolkodsz ennyire kicsim? – Kérdezte Edward szerelmes hangon. Észre sem vettem, hogy engem néz…
- Azon, hogy mennyit jelentesz nekem. – Vallottam meg szégyenlősen. Az biztos, hogy ha ember lennék, már olyan vörös lennék mint a paradicsom.
- És mire jutottál? – Felemeltem a fejemet, és belenéztem csodás szemeibe. Hát ez nagy hiba volt! Amint megláttam a szerelemtől és vágytól csillogó szemeit elvesztem. Hirtelen azt se tudtam volna megmondani, hogy fiú vagyok –e vagy lány!
Na jó Bella! Valami értelmes választ ki kell nyögnöd! Nem lehet, hogy ez a pasi ennyire elvarázsoljon!
Összeszedtem az igen kusza gondolataimat, és megpróbáltam egy értelmes választ összerakni a fejemben.
Mit ne mondjak, elég nehéz volt…
- Arra jutottam, hogy ha valami történne veled nem tudnék már nélküled élni. Túl sokat jelentesz nekem ahhoz, hogy csak úgy tovább tudjak lépni. – Tessék kimondtam!
Edward arcán számtalan érzelem suhant át. Boldogság, szeretet, megkönnyebbülős és szerelem. Persze én ennek az utolsónak örültem a legjobban.
Szerelmem magához ölelt, és szenvedélyesen megcsókolt. Olyan volt ez a csók, mintha a lelkünk összeért volna. Annyira egésznek éreztem magamat a csókunk alatt, hogy az valami elképzelhetetlen.
Hihetetlen ez a pasi!
- Tudod, elvetted az eszemet. – Mosolyogtam rá angyalian. Erre ő boldogan felnevetett.
- Ez volt a tervem szerelmem. – Adott egy röpke puszit az orrom hegyére. Mint ha egy kislányt puszilt volna meg…
- Ezzel csak az a baj, hogy már a nézéseddel is el tudsz kápráztatni. Tudod ez nem igazságos! Ki tudja, hogy én is ilyen hatással vagyok –e rád?
- Elhiheted. Ilyen hatással vagy rám. – Gyöngéden végigsimított az arcomon, és apró csókot nyomott az ajkaimra. Miután ismét tudtam értelmesen beszélni, megszólaltam.
- Ennek örülök. – ördögien elvigyorodtam- Akkor már tudom hogy vehetlek le a lábadról.
- Bella te már azzal levettél a lábamról, hogy létezel. – Ezen a kijelentésén mosolyognom kellett.
Edward egyszer csak felugrott mellőlem és villámgyorsan öltözni kezdett.
Azt hiszem elég értetlenül nézhettem rá, mivel magyarázni kezdett.
- Öltözz kincsem! Aro hívat! – Azzal én is kiugrottam az ágyból, és magamra kapkodtam az első ruhát, amit megláttam a gardróbban.
Miután végeztem az öltözéssel, már kopogtak is az ajtón.
Edward bíztatólag rám nézett, és összekulcsolta az újainkat.
Küldtem felé egy mosolyt, de azt hiszem ez eléggé grimasz jellegűre sikerült.
Kéz a kézben sétáltunk ki a szobánkból egyenesen A Volturi család vezetőihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése