27.fejezet Aro

Aro szemszöge:

A trón termet csak a hajnali napsugarak világították meg. Igazán varázslatosan nézett ki.
A hatalmas rózsaablakokon keresztül a fény ezer féle színben áradt be a terembe.
A testvéreim mellettem ültek a helyeiken, mögöttük pedig a testőreik foglaltak helyet. A terem kongott az ürességtől, mivel a többi volturi katonát nem hívattam be.
És hogy miért nem? A válasz egyszerű. Cullen nem jelent ránk veszélyt.
Persze tudom, hogy ha úgy adódna szívesen letépné a fejemet, de nem olyan bolond, hogy ezt most megpróbálja. Főleg nem jelen helyzetében, amikor Belláért megy a „harc”.
Ha nem látom a saját szememmel, akkor el sem hiszem, hogy ilyen lehetséges. Mi vámpírok mindig is lelketlen szörnyetegeknek tartottuk magunkat, akik képtelenek a mély, és igaz szerelemre.
Erre tessék! Besétál az ükunokám és a párja, és fenekestől felforgatják az elméleteinket.
Nagyon elmerülhettem a gondolataimban, mert már csak azt vettem észre, hogy nyílik a fa ajtó és ők besétálnak rajta.
Igazán szép pár lennének, de én valahogy jobban örültem volna, ha Max és Bella állna itt előttem. Akkor nem kellett volna próbán törnöm a fejemet…
- Üdvözöllek titeket! – Edward valószínűleg a gondolataim között kutakodott, mert az arc izmai megfeszültek a nagy koncentrálástól.
- Mi lesz a próba Aro? – Nocsak, nocsak. Csak nem ideges Edward?
- Türelem barátom. Idővel mindent megtudtok. – Azzal felálltam, és az ablak elé sétáltam. A város ilyenkor a leggyönyörűbb. Nyugodt. Barátságos, és sejtelmes a hajnali fényben.
Lassan megfordultam, és Bella elé sétáltam. Amint a szemébe néztem ő megrettent. Nem sokáig állta a tekintetemet. Pár másodperc múlva inkább a padlót tanulmányozta.
Az álla alá nyúltam, és gyengéden megemeltem azt. Így kénytelen volt a szemembe nézni. Ott csak fájdalmat, és mérhetetlen szerelmet láttam, míg ő az enyémből szinte semmit sem tudott kiolvasni.
- Gyermekem. Lenne egy kérdésem. – Ő csak meglepetten nézett rám.
- És mi lenne az? – Kissé rekedt volt a hangja. Valószínűleg a meglepettségtől.
- Tényleg szereted te ezt a férfit? – Szemei elkerekedtek. Biztosan nem ezt a kérdést várta tőlem. Ezen mosolyognom kellett.
Pár másodpercig csak bámult maga elé. Némán. Szoborszerűen. Edward mellette már tűkön ült. Valószínűleg az őrület határán volt, de a kitörését sikerült visszatartania.
Egyszer csak Bella felkapta a fejét, és egyenesen a szemeimbe nézett. Most már sokkal magabiztosabb volt.
- Igen Aro. Szeretem. Tiszta szívemből. – Igen. Ilyen az én Bellám. Tűzes, indulatos, és legfőképpen őszinte.
- És mennyire szereted Edwardot? – Muszáj feltennem ezeket a kérdéseket neki.
Bella szeretetteljesen ránézett az említett férfira, és a karjaiba bújt. Ő örömmel vonta magához az ükunokámat.
- Amennyire csak képes valaki szeretni. Bármit megadnák érte, akár az életemet is. Én csak akkor élek, ha mellettem van. És ha vele valami történne, azt nem élném túl. – Vallomása után ismét az ablakhoz sétáltam.
- Hiszek neked Bella. Tudom, hogy minden szavad őszinte volt. – ránéztem a meglepett párrá, és ismét mosolyognom kellett- Tudjátok eddig nem értettem, hogy Bella miért választott téged Edward Max helyett. De most rájöttem. Most már tudom, hogy csak a szívedre hallgattál drága Bellám. – Elé léptem, és megöleltem. – Azt hiszem, most el kell, hogy engedjelek. A saját utadat kell járnod, de nem feledd el, ránk mindig számíthatsz. Mi mindig itt leszünk neked, ha kellünk.
- Komolyan mondod Aro?
- Igen. A legkomolyabban. – Hirtelen Bella a nyakamba ugrott, és össze vissza puszilgatott, olyan volt mint egy 5 éves, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Tudtam, hogy sokáig nem fogom látni, így kihasználtam az alkalmat. Szorosan megölelgettem az ükunokámat. Miután a nagy érzelem kitörésünknek vége lett Edwardhoz fordultam.
- Edward. A próbád elmarad. Nekem elég a tudat, hogy Bella tényleg szeret. Nekem az ő boldogsága nagyon fontos, úgyhogy ha megbántod, vagy fájdalmat okozol neki, esküszöm mindenre ami szent, hogy megtalállak, és nem kegyelmezek neked. Világos voltam? – Cullen kicsit megilletődve nézett rám, de azt hiszem hamar felfogta a szavak értelmét.
- Világos. Köszönök mindent Aro. – Kezet nyújtott nekem, én pedig örömmel fogadtam el. Létezésemben talán először nem használtam ilyen alkalomkor a képességemet. De ez így volt rendjén.
Elköszöntek mindenkitől, és elindultak az új életük felé. Bella kilépett az életemből, de azért megígértettem vele, hogy néha-néha meglátogat minket.
Mivel Bella elhagyta a volturit Juliet és Mattet is elengedtem. Azt hiszem nekik is jobb életük lesz a volturin kívül.