28. fejezet Vissza Amerikába!

Sziasztok!
Bocsánat, hogy csúsztam, de a szolgáltató igazán kibabrált velem. Csütörtöktől egészen ma délelőttig nem volt internetem:S
Remélem megértitek és elnézitek ez a kis csúszást nekem.
Jó olvasást!
Puxxa






Edward szemszöge:

A Seattle-be tartó gépen ültünk Bellával. Bella az Üvöltő Szeleket olvasta elmélyülten, én pedig a gondolataimmal voltam elfoglalva.
Hihetetlen, hogy Aro csak így elengedett minket. Szerintem erre még nem is volt példa…
Minden esetre nagyon rendes volt tőle. Bár szívesen harcoltam volna egy jót…
Te jó ég! Túl sok időt töltök Emmettel!
- Edward! Hahó! – Észre sem vettem, hogy Bella szólongat. Gyorsan felé kaptam a fejem- persze ügyelve, hogy ne legyen túl gyors.
- Mondjad kicsim. – Ő úgy nézett rám, mint egy elme háborodottra.
- Elbambulhat egy vámpír? – Kérdezte teljesen komolyan.
- Ööö…nem tudom. Miért?
- Mert te most határozottan elbambultál. 5 perce szólongatlak és kalimpálok az arcod előtt. – Valószínűleg elég értetlen fejet vághattam, mert Bellából kitört a nevetés. – Pont mint most!
- Nagyon vicces… - Megpróbáltam durcás kisgyereket játszani, de ezen szerelmem még jobban nevetett. Egy idő után élvezettel hallgattam vidám nevetését. Egyszerűen elvarázsol ez a nő.
Nem bírtam megállni, hogy ne húzzam minél közelebb magamhoz, és ne csókoljam meg.
Bella úgy simult hozzám, mint egy hálás kiscica. Egyszerűen mindenhol őt éreztem. Bőre úgy simult az enyémhez, mintha egyek lennének. Még ruhán keresztül is éreztem azokat a bizonyos szikrákat közöttünk.
„Edward gondolkodj! Egy repülőn ültük, kb. 400 utas társaságában. Lehet, hogy nem itt kellene leteperned Bellát…”
Miután valamennyire sikerült meggyőznöm magamat arról, hogy ezt most be kell fejeznünk, eltoltam magamtól szerelmemet. Ő durcásan nézett rám, de miután rájött, hogy ez most nem fog beválni nálam, inkább bevetette a nők titkos fegyverét. A BOCI SZEMEKET.
- Bella ne nézz így rám! Tudod, hogy ennek nem tudok ellenállni. – Ez a kifakadásom kb. 5 perc „kínzás” után volt.
- Csakugyan? Hm…ezt nem is tudtam. – Na persze!
Kedvesem egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám-ezzel az őrületbe kergetve engem. Pici, de annál forróbb ajkai hamar lecsaptak az enyémekre, és úgy csókoltak, mint amik nem akarnak elengedni soha.
- Sürgősen szálljon le ez a repülőgép, mert nem sokáig tudok ellenállni a csábításodnak!
Bella édesen kacagott mellettem, és közben az ölelésembe bújt. Bella az ingem gombjával játszott, míg én a hajával szórakoztam.
Nem szóltunk egymáshoz az út hátralevő részében, csak élveztük egymás közelségét. És ebben az idilli csendben jutott eszembe egy fantasztikus ötlet. Meg fogom csinálni, ha addig élek is!
Gondolat menetemet egy stewardess zavarta meg.
- Elnézést hogy megzavarom önöket, de hamarosan leszállunk, így kérem, kapcsolják be a biztonsági öveiket. – Kívülről kedvesnek nézett ki, de a gondolatai már koránt sem voltak kedvesek… „ Te jó ég ez a pasi! Ha nem látnám, hogy van barátnője tuti bepróbálkoznék nála. Bár lehet, hogy így is lenne esélyem…”
- Köszönjük, hogy szólt. – Bella cseppet sem kedvesen válaszolt a nőnek. Biztos feltűnt neki, hogy a stewardess hogy bámul. Ezen mosolyognom kellett. Féltékeny!
Rámosolyogtam a féltékeny kedvesemre, és szorosan magamhoz öleltem.
- Szeretlek! Ugye tudod?
- Tudom. Én is szeretlek.
*

- Edward, Bella! Na végre, hogy itthon vagytok! – Azzal Alice Bella nyakába vetette magát, és olyan szorosan ölelte, hogy ha ember lenne, már biztos, hogy megfojtotta volna.
- Alice nyugi! Még élünk. – Mondta ezt nevetve kedvesem, miközben megpróbálta húgomat lehámozni magáról.
- Tudom, tudom. Csak olyan jó, hogy hazajöttetek!
Míg Alice Bellát árasztotta el kitörő örömével, addig én üdvözölte a családom többi tagját. És a család alatt nem csak a Cullenekre gondoltam.
Itt voltak Bella „szülei” is. Julie kedves mosollyal üdvözölt, és láttam a gondolatai között, hogy számára én már család tag vagyok.
Matt családi ölelésben részesített, és az ő gondolatai is arról árulkodtak, hogy elfogadott úgy, mint a lánya párját.
Ennyi kedves érzelem felett nem hunyhatok szemet, így valahogy kitört belőlem egy szó, ami eléggé kifejező.
- Köszönöm! – Julie könnyek nélkül zokogva borult a nyakamba.
- Igazán nincs mit Edward. Szeretnénk, Ha Bella boldog lenne, és ha neki te kellesz, akkor mi ezt elfogadjuk. És őszintén megvallom, ti ketten jobban összeilletek mint Bella és Max.
- Nagyon jól esik ezt hallani.
- Na elég volt a nagy örömködésből! Sok dolgunk van még! Igaz Edward? – Hát persze! Látta a tervemet.
Mindenki értetlenül nézett hol Alice-ra hol rám. Húgom mellettem termett, és csak annyit suttogott a fülembe, hogy majd ő mindent megszervez, és hogy igazán jó ötlet.
Rámosolyogtam pöttöm testvéremre, és akkor már tudtam, hogy sikerülni fog a tervem.