13. Egy kis levezetés

Bella szemszöge:

A biológia óra után lassan, emberi tempóban sétáltunk Edward-al a parkolóba. Annyira örültem, hogy egész jól túléltem az első napot. Széles vigyor terült szét az arcomon. De sajnos a jókedvemnek hamar vége lett. Szembetaláltuk magunkat egy hárpiával. Név szerint Lizy Meyer. Ma volt az első napom, de az már nekem is leesett, hogy ez a nő személy a legpletykásabb, legkétszínűbb az egész iskolában.
Kedvesem láthatta rajtam, hogy nem vagyok már olyan jó hangulatban, így magához húzott, és adott egy puszit a homlokomra. Erre most annyira szükségem volt, hogy hihetetlen. Amit odaértünk Ms. Pletyka fészekhez rögtön szikrákat szóró szemekbe botlottam.
- Szia Edward! Azt szeretném kérdezni, hogy KI EZ A CSAJ??? – kérdezte ezt egy oktávval magasabban. Mint ha a csaja lenne, és ő meg megcsalta volna. Nevetséges.
- Mégis miféle kérdés ez? – Szerelmemen is látszott, hogy az a bizonyos cérna hamarosan el fog szakadni. Így beszélni kezdtem.
- Bella Swan. Edward barátnője. Egyéb kérdés? – Kérdeztem lekicsinylően. Tudnia kell, hogy hol a helye.
A csaj meg sem bírt szólalni. Csak állt bambán és bámulta kedvesemet. Ed meg engem nézett azzal a „jól vagy?” pillantásával.
- Edward azt hiszem, hogy jobb ha mi most megyünk. – Edward erre kicsit magához tért, és elkezdett húzni.
- Örültem Lizy! – Azért annyira bunkó nem leszek, hogy ne köszönjek neki. Engem nem így neveltek fel…
A Volvóval gyorsan elszáguldottunk, de Edward még mindig nem szólt egy szót sem. És ez aggasztott.
- Mi a baj? Lizy miatt vagy ilyen feszült? – Láttam, hogy nagy erőfeszítésébe került, hogy a kormány a helyén maradjon.
- Igen Bella. Miatta. Mégis, hogy kérdezhet ilyet? Szerintem látszik, hogy mi összetartozunk, erre ő meg megkérdezi, ráadásul úgy, mint ha a barátnőm lenne, holott mindig leráztam.
- Nyugodj meg. Szerintem most már egy kicsit vissza fog venni magából. Lehet nem számított arra, hogy ilyen flegmán fogok vele beszélni…
- Nem voltál flegma. – Erre kapott tőlem egy „ Nem –e?” nézést. – Na jó, talán egy kicsit. De megérdemelte. Tőlem többet kapott volna.
- Na jó, felejtsük el Lizyt. Oké?
- Oké.
Amint kinéztem a kocsi ablakán megláttam a házunkat. Már itt is vagyunk? Ennyire gyorsan jöttünk volna, vagy én nem figyeltem oda? Mind1 is. A lényeg, hogy már itt vagyunk. Felmentünk a szobámba, és nekiláttunk a leckének. Persze Edward 10 perc alatt végzett mindennel, míg én 45 percet szerencsétlenkedtem vele. Hiába, látszik, hogy neki 2 orvosi diplomája van, nekem pedig csak egy érettségim. Azt is már bő 5 éve csináltam.
Amikor leírtam az utolsó sort, végre fellélegezhettem. Az oké, hogy szeretek tanulni, de nem akkor amikor egy Adonisz nézi minden mozdulatomat.
- Kész! Végre! – Ezzel hátradőltem az ágyamon.
- Csak nem elfáradtál? – Már megint kezdi.
- De. eléggé. Úgyhogy csinálnunk kellene valamit, hogy feltöltődjek energiával. – Vigyorogtam rá szemtelenül. Ő mellettem ült törökülésben, így beültem az ölébe, de nem ám háttal, hanem úgy, hogy vele szemben legyek.
Csók csata kezdődött köztünk. A végén az ágyamon feküdtünk, de rajta csak egy bokszer volt, rajtam pedig csak fehérnemű…