19. fejezet

Másnap csak délután keltünk ki az ágyból. Olyan jó volt így lenni. Megfeledkezni a gondokról, többek között Maxről. Nehéz menet lesz, az biztos!
A csendet Edward törte meg, méghozzá a nevetésével. Elképzelni sem tudtam, hogy min derül ilyen jót. Mikor ránéztem még jobban elkapta a nevetés.
- Mégis mi ennyire vicces? Hagy nevessek én is…
- Gondo…gondolatok. – Alig bírta kinyögni. Mire észbe kaptam, már én is nevettem. Csak hogy én rajta. Hát igen. Nem vagyok normális. Az fix.
- És mégis milyen gondolatok mulattatnak ennyire? – Néztem azokba a csodás szemekbe. Lehet nem kellett volna… Ilyenkor elkap a vágy…
- Khm… Mit kérdeztél? – Kérdezte ködös tekintettel. Hm. Jó tudni, hogy én is ilyen hatással vagyok rá. Ezen mosolyognom kell.
- Csak annyit, hogy miféle gondolatok mulattatnak?
- Hát tudod Matt bekeményít! – A végén már szakadt a nevetéstől.
- Matt? Bekeményít? – Ez most magas nekem.
- Aha. A gondolatai csak úgy ordítoznak felém. Pl: „ Megölöm Edwardot!” vagy „Mi a fenét csinálnak már tegnap óta a szobában?”
- Oké. Most lesokkoltál. Matt tud kemény lenni? Ez nekem új.
- A lányáról van szó. Még szép, hogy védeni próbál.
- Azt hiszem már felnőttem. Nem kell a széltől is óvni…
- Ez a te véleményed. Tegyük fel, hogy te az én lányom vagy. – Elég hülyén nézhettem rá, mert elröhögte magát.
- Csak az elmélet kedvéért. Kérlek. – Nem ér! Hízelegni tud! Ah…
- Jól van. De ez akkor is… - Kerestem a megfelelő szót, csak hogy az valahogy nem akart előjönni az agyamból. Minek nekünk gigantikus méretű memória? Úgysem találjuk a megfelelő szót amikor kell. Vagy ezzel csak én vagyok így?
- Na szóval. Ha a lányom lennél, én tuti, hogy az összes pasit a közeledből elzavarnám. Nem hogy az ágyadban legyenek… - Úgy beszélt, mint aki teljesen beleélte magát a szerepébe. De cuki.
- Tudod, ha ilyen lennél nem lennénk jóban. Szerencse, hogy nem az apám vagy, hanem a párom. Milyen lenne, ha ilyen szexi apám lenne? Juj, belegondolni is rossz. – Vigyorogtam rám szemtelenül. Erre ő is megeresztett egy szív döglesztő mosolyt.
- Tudod, ha így mosolyogsz rá egy lányra, az ott helyben szív infarktust kap. Úgy hogy csak rám mosolyoghatsz így. – Mutattam neki egy 1000 wattos vigyort.
- Áh, csak nem féltékeny lennél? – Kérdezte gyermekien.
- Én? Mégis kire lehetnék féltékeny? Jessre? – Erre elkezdtem röhögni. Az a fej. sohasem fogom elfelejteni. Bár nehezen is tudnám. Vámpír memória…
- Végül is. Miért ne? Jess egész szép lány. És persze oda van értem. Ki tudja, lehet udvarolnom kellene neki… - Azt már nem! Még hogy annak a csajnak? Pfuj!
- Akkor sok szerencsét hozzá! Remélem boldogok lesztek. Bár biztosan, mivel az a csaj totál beléd zúgott. – Azzal felálltam mellőle, és ruhákat kezdtem keresgetni a szoba méretű gardróbomban. Hirtelen 2 erős kart éreztem magam körül. Moccanni sem tudtam.
- Most te komolyan azt hitted, hogy Jess kell nekem? Minek kellene nekem egy átlagos lány, ha van egy tündérem? – Kérdezte szerelmes hangon. Nem hagyta, hogy megforduljak, így nem láthattam az arcát. De tudtam, hogy mosolyog.
- Tudtam, hogy nem bírod ki sokáig nélkülem. – Azzal megfordultam és megcsókoltam a ledöbbent kedvesemet.
- És most hagyj, had öltözzek. Mégsem lehetek Max elé melltartóban.
Azzal kitessékeltem a gardróbból, és nekiláttam a keresgélésnek.