16. fejezet Hát,lesz ami lesz

Bella szemszöge:

Tegnap végre sikerült megbeszélnem mindent Edward-al. Megbeszélni…hm…kicsit más lett a vége. Életem legjobb éjszakáját töltöttem el vele. Esküszöm tőle gyengédebb pasival nem volt dolgom. Tudtam én ,hogy mázlista vagyok!
Most már csak Julie-nak meg Matt-nek kellene elmondanom, hogy együtt vagyunk. Hát remélem életben hagynak…

¬ *

- Julie beszélhetnék veled? – Kérdeztem félszegen. Ő takarított a nappaliban kivételesen emberi tempóban.
- Persze szívem. Mondjad. – Ült le a kanapéra, és kíváncsian rám nézett.
Gyorsan leültem mellé, és elkezdtem a „mesémet”.
- Van valami, amit el kell mondanom neked.
- És mi lenne az? – Kérdezte kedvesen mosolyogva. – Nekem mindent elmondhatsz. – Nem ezt fogod mondani, ha meghallod…
- Hát…izé…- Életemben nem voltam ennyire zavarban. Igaz, hogy az emberi életemre nem nagyon emlékszem, de ez az érzés biztos megragadt volna.
- Bella nem fogom leharapni a fejedet. – Nevetett fel boldogan. Hát igen, nem nagyon szoktam zavarba jönni.
- Oké. Nem kertelek. Edward és én együtt vagyunk már 1 hónapja. – Tessék! Kimondtam! Nem mertem a szemébe nézni, de 2 percig egy mukkot se szólt, így fel kellett emelnem a fejemet. – Julie. Jól vagy? – Nem tudom, hogy kaphat –e egy vámpír sokkot, de rajta határozottan a sokk hatás jelei látszódtak.
- Ez most ugye csak egy vicc. – Pár perc után sikerült magához térnie…
- Nem. Nem viccelek. Tényleg így van. Tudom, hogy hamarabb kellett volna elmondanom, de egyszerűen nem találtam rá időt. Na meg féltem is, mivel számít a véleményed.
- Értem. – Ezzel felállt, és nekiállt újra takarítani. Rám sem nézett. Mit ha ott sem lettem volna.
- Julie, én…
- Hagyjuk Bella. Most már tudom. Téma lezárva. – Mondta halálosan komoly hangon.
Nem tudtam más tenni, így elmentem az erdőbe. Jobb volt ott mint otthon. Úgy döntöttem vadászok egy kicsit, de semmi finomat nem éreztem a levegőben, így felhagytam a tervemmel. Aztán eszembe jutott Alice. Már megígértem neki, hogy elmegyünk nemsokára vásárolni. Azt hiszem felhívom, hogy ráér –e. Amint eldöntöttem ezt már csörgött is a telefonom. És vajon ki volt az? Nehéz kitalálni. Kicsi, manó termetű, és néha igen bosszantó. De szeretem.
- Oké. Mennyünk! 10 perc múlva ott vagyok érted! Készülj el! – Visította a telefonba boldogan. Milyen könnyű neki örömet szerezni.
Vámpír tempóhoz képest lassan mentem vissza a házhoz. Nem akartam Julie-val találkozni. Ezt még meg kell emésztenie.
Amint odaértem felugrottam a szobám ablakába- így kikerülve nevelőanyámat-, nekiálltam átöltözni. Csakhogy nem tudtam dönteni. A mobilom már csörgött is.
- Halló!
- A fehér tunika, és a fekete leging. Hozzá az a cuki fekete magassarkú. Tudod, amin van egy pillangó. – Utasított barátnőm.
- Rendben Alice. Jaj, Alice! Ugye tudod, hogy Eszter is jön. – El is felejtettem, hogy ő is itt van…
- Jaj de jó! Több szem többet lát! – Csilingelően belenevetett a telefonba. Ő már csak ilyen vásárlás mániás.
- Oké,oké. De most leteszem. Szia!
- Szia!
Gyorsan felöltöztem, beraktam a táskámba a hitel kártyámat, és elindultam Eszter szobája felé. Bekopogtam, és már jött is a válasz, ami egy „szabad” volt.
- Öltözz! Vásárolni megyünk. – Mosolyogtam rá ellenállhatatlanul.
- Komolyan? De jó! Olyan régen vásároltam már. Nincs egy normális rongyom…- Tetette a szomorút.
- Na persze! Tele van a szekrényed márkásabbnál márkásabb cuccokkal…
- Jól van na! Azok még sem olyan. – Vágta be a műdurcit.
- Siess! Alice mindjárt itt van értünk! – Ezzel eltűnt a gardróbjában. 1 perc nem telt el, és ő teljes harci díszben állt előttem.
Gyorsan lementünk, mert hallottuk, hogy megjött a mi kis hurrikánunk. Odaköszöntem Julie-nak, de ő nem válaszolt. Jaj, nagyon elrontottam. Ha hazajövök le kell ülnöm vele ezt megdumálni. Utálok haragba lenni vele. De ezen nem volt sok időm gondolkodni, mivel Alice rögtön visszarántott a jelenbe. Észre sem vettem, hogy már a plázánál vagyunk. Kicsit elkalandoztak a gondolataim…
- Na szóval csajok először felsőket nézünk, aztán meg nacikat és a végén fehérneműket. Van kérdés? – Ezt mind arcrándulás nélkül mondta. Ilyenkor olyan mint egy katona. Vagy mint egy őr mester.
- Alice nekem lenne kérdésem. – Vetette fel Eszter.
- Mi lenne az?
- Jasper mostanában az egyenruhás nőkre bukik? – Kérdezte vigyorogva. – Adok egy tanácsot. A szerep játékot tarts a hálószobán belül. Nekem nem jön be ez a fegyelem. – A végén már nem bírta ki, hogy ne röhögjön. De én sem. Hatalmas röhögésbe törtünk ki a pláza kellős közepén, míg Alice szóhoz sem jutott. Hát igen, Eszter már csak ilyen szabad szájú…