10. Az igazság

Egész éjszaka beszélgettünk. Mesélt a családjáról, a barátairól még a suliról is. És nekem mindezek miatt lelki ismeret furdalásom lett. Őszintének kell vele lennem. Meg kell neki mondanom, hogy, Max meg én együtt vagyunk, még akkor is ha őt szeretem. Hát most vagy soha…
- Edward nem voltam veled teljesen őszinte. Valamit nem mondtam el…- Nem nagyon akartam megtörni a pillanatot, de muszáj. Feltápászkodtam a mellkasáról, és a szemébe néztem.
- Mi az Bella? Nekem elmondhatod. – Hát pont ez az!
- Én…én együtt vagyok valakivel. Tudom, hogy ez most bizarul hangzik, de így van. Már lassan 5 éve. Max Roswell-nek hívják. Én sajnálom, hogy nem mondtam el. Rettentő bűntudatom van, mivel te mindent elmondtál magadról, én meg hazudok. De tudnod kell, hogy azért nem mondtam el, mert féltem, hogy hogy fogsz reagálni rá. Féltem attól, hogy megutálsz – de mondjuk biztos meg fogsz ezek után. Valószínűleg nem fogsz velem beszélni, így most mondom el. Mielőtt idejöttem biztos voltam benne, hogy Max nekem a nagy ő. Azt hittem, hogy az a szerelem amit iránta érzek, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Hozzá csak kötődtem, de nem szerettem igazán sohasem. Teljesen tökéletes volt az életem eddig, úgy éreztem mindenem meg van. Nem akartam többet, a szerelmet meg már rég kivertem a fejemből. De aztán találkoztam veled, akibe jól belezúgtam már az első percben. És akkor jöttem rá, hogy mennyire üres az életem. Mert eddig nem szerettem. Most pedig teljesen össze vagyok zavarodva, mert nem tudom, hogy mit akarok. De egyben 100%-ig biztos vagyok. Abban hogy szeretlek. Tudom, csak 2 napja ismerjük egymást, de én így érzek. És azt is tudom, hogy nagyon megbántottalak ezzel, és bocsánatot kérek. Remélem egyszer meg tudsz majd nekem bocsájtani.
Ezután csak ült az ágyamon, és bámult magam elé. A szemei – amik alig 5 perce szerelemtől csillogtak- most üresek. Úgy ült ott mint egy szobor, és én nem tudom, hogy mit csináljak.

Edward szemszöge

Nem akartam ezt elhinni. Találok végre egy csodálatos lányt, aki szeret, és akit én is viszont szerethetek, erre kiderül, hogy már 5 éve van párja. Ez az én szerencsém. Most mit tegyek? Hiába próbálnám meg nem szeretni, azt nem menne. Fülig belezúgtam. És ő is szeret. Jobban mint ezt a Max-ot. Hisz most mondta el. Hozzá CSAK kötődik, engem viszont SZERET!
Akkor miért nem tudom neki azt mondani, hogy nincs semmi baj? Miért nem tudom megölelni, megcsókolni, és azt mondani neki, hogy harcolni fogok a szerelméért?
Miért ilyen rohadt nehéz?
Most gondolkodnom kell. Azt hiszem jót fog tenni, egy kis vadászat.
- Bella, nekem most egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem.
- Rendben. – Lehajtotta a fejét és tudom, ha tudna sírni, már itatná az egereket. Annyira sajnálom, hogy ezt kell tennem vele, de gondolkodnom kell. Magára kell hagynom. Legalább addig, míg a helyére rakom magamban a dolgokat.
Ezzel kiugrottam a szobája ablakából, és belevetettem magam a sűrű erdőbe. Csak futottam, én futottam. Nem is tudtam merre, a lábam vitt. A gondolataim teljesen máshol jártak. A gondolataim Bella szobájában jártak, méghozzá akkor, amikor magamhoz öleltem, amikor megcsókoltam, és végül akkor, amikor megtudtam, hogy van párja. Akkor azt hittem, hogy ott halok meg. (Persze ez nekünk nem olyan egyszerű, de a szívem darabokra tört.) Azt hittem, hogy csak játszik velem, hogy nem vagyok neki fontos. De tévedtem. Láttam a szemében a gyötrődést. Láttam a szerelmet. Láttam azt is, hogy fáj neki, hogy fájdalmat kell nekem okoznia.
Nem akarom, hogy szenvedjen. Nem akarom, hogy ilyen szomorú legyen. Azt akarom, hogy mosolyogjon. És hogy legyen megint olyan életvidám.
Én tudom hogy szeretem őt. Tudom, hogy nekem Ő az igazi. És a szerelmünk útjába nem fog senki se állni. Még ez a Max sem.
Jobb lesz, ha most visszamegyek, és megmondom neki, hogy nincs semmi baj, és hogy én így is szeretem őt.
Olyan gyorsan futottam, hogy a fák zöld csíkokká váltak mellettem. 2 perc alatt odaértem kedvesem szobájához. Beugrottam, és megláttam életem értelmét amit az ágyon fekszik és könnyek nélkül zokog. A szívem összeszorult. Én tettem ezt vele. A makacsságom miatt van ilyen állapotban.
Valahogy rendbe kell hoznom…