2009. december 11., péntek

1. fejezet



- Bella. Bella!! Hahó!
- Bocsáss meg Julie. Elbambultam…- ki tudja mióta állhat már az orrom előtt kalimpálva. Nagyon elmerenghettem, ha nem vettem észre nevelő anyámat.
- Azt látom. Na, öltözz! Aro már vár rád. – mosolygott feszülten Julie.
- Szerinted elenged??
- Ha fontos vagy számára akkor biztos. Na szóval,melyik tetszik jobban? A fekete vagy a piros?
- A piros. – És gyorsan a kezembe dobta a piros toppot, és egy hozzá illő fehér vászon nadrágot.
Berohantam a fürdőbe, és magamra kapkodtam a ruhákat. Annyira nem érdekelt hogy mi van rajtam,hogy az már rémes. Felőlem Julie bohócnak is beöltöztethetett volna, azt se vettem volna észre. A gondolataim teljesen máshol jártak…
- Nagyon csinos vagy Bella – dicsért meg Julie. De fogadok, hogy megint kis előadást fog tartani arról, hogy szoknyát kellene hordanom, mivel szerinte nagyon jó az alakom, de én mindig elrejtem ezt mások elől.
- De a szoknya… - na mit mondtam?
- Oké,oké. Biztosan igazad van, de most rohanok. Szoríts nekem!!
- Rendben.
Gyorsan elköszöntem tőle, és már indultam is a garázsba, ahol rengeteg sportkocsi sorakozik. Azt hiszem ma a ferrarival megyek. Ajándék Arotól. Hátha a saját ajándéka láttán kicsit megenyhül… Szeretek száguldani, szeretem ha az arcomba csap a szél. Ez egy leírhatatlan érzés. Amíg ezen gondolkodtam már oda is értem. Rupia fogadott. Magas,szőke hajú, csinos arcú lány. Nemrég került ide, de az én rokonszenvemet már rég elvesztette. Mindig olyan fölényesen beszél, mintha a kutyája lennék. Na és azok a féltékeny pillantások…
- Aro örülni fog, hogy megjöttél. A trónteremben vár. – Köpte ezt is foghegyről. Egy morgás tört fel a mellkasomból,de sikerült idejében visszafognom magam. Nem kellene a balhé. Főleg nem a mai nap.
Követtem Rupiát a trónterembe. Közben az agyam ezer felé cikázott. Vajon elenged? Vajon megint vitatkoznom kell vele? Vajon felhozza –e Maxot?
Ilyen, és ehez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a hatalmas tölgyfaajtó kinyílik előttem, és szembetalálom magamat az utolsó élő, rokonommal…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése