Nem várt vádak

Na? Hogy sikerült? – Kérdezte izgatottan Julie. Annyira aranyos ilyenkor.Mint egy gyerek,aki a kedvenc játéka felől érdeklődik.
- MEHETEK!!
Julie hirtelen megölelt, és együtt ugráltunk örömünkben. Még mindig alig akarom elhinni. Igaz, hogy nem oda, ahova én akartam- mivel én Portlandbe mentem volna - , de így is megfelel. Nem lehet olyan rossz Forks sem. A nagy összeborulásunkat Matt zavarta meg.
- Mi ez a nagy öröm lányok? – kérdezte, és közben megölelte feleségét. Julie-val 10 éve házasok,és iszonyatosan imádják egymást. Azt hiszem az ő szerelmük örök. Bárcsak az enyém is ilyen lenne… De most mind1. Lesz még időm ezen gondolkozni.
- Az a nagy helyzet Matt, hogy a kisasszony elköltözik Volterából. És mivel ő megy, mi is megyünk. – Hát igen. Látszik, hogy ki az úr a háznál. Bár igazából Matt-nak nagyon mind1, hogy hol él. Neki csak az a lényeg, hogy szeretett felesége vele legyen. Felőlle aztán a sivatag kellős közepére is mehetnénk, neki az is jó lenne. Pár percig emésztgette a híreket, de aztán hatalmas, levakarhatatlan vigyor ült ki az arcára.
- Jó. Mikor megyünk?
- Holnap este a 20:15-ös géppel. De most bocsássatok meg, fel kell hívnom Maxot. Azzal felrohantam a szobámba, és már telefonáltam is. Max nem haragudott rám –de miért is haragudna? Azért mert megvalósítom az álmomat?-, és megígérte, hogy amit Aro engedi, eljön hozzám. Amint végeztem, szembetaláltam magam egy szomorú szempárral. Eszter.
- Tényleg elmész? Itt hagysz?
- Elmegyek. Tudod, hogy ez az álmom. Végre Aro beleegyezett, és nem szalaszthatom el a lehetőséget. – Rossz volt így látni Esztert. A legjobb barátnőm. Mindig itt volt nekem ha kellett – akkor is ha nem- imádom őt.
- Rendben. Menyj a saját fejed után! Menyj ismeretlen helyekre- ahová Aro keze nem ér el-, és ölesd meg magad! Légy boldog, és hagyd itt az életed!! – Ezzel kiugrott az ablakomon, és eltűnt az éjszakában. Utána mehettem volna, de nem tettem. Nagyon fájtak a szavai. Mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. A legjobb barátnőm. Tud rólam mindent, tudja a vágyaimat is. És mégis a szememre veti ezeket?

*
A Seattle-be tartó gépen ülök. Első osztály... Rengeteg ember örülne, ha a helyembe lehetnek. Ha lesnék minden kívánságát, amire ránézne az máris az övé lenne. De ezek engem nem tesznek boldoggá. Nekem nem jelent mindez semmit. Ezek engem csak megfojtanak. Úgy érzem nincs IGAZI ÉLETEM. Úgy érzem nincs SZABADSÁGOM. De ennek ma vége. Ma már szabad vagyok.
-Kedves utasaink!A repülőgép 10 per múlva földet ér Seattle repterén. Kérjük csatolják be biztonsági öveiket. Reméljük kellemesen utaztak, és köszönjük, hogy minket választottak.
Leszálltunk a gépről,megkerestük poggyászainkat, és a váró felé indultunk. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Aro.

"Bella! nem kell Port Angelesbe repülővel menned, Carlisle-nek Seattle-ben van dolga, úgyhogy elétek megy.
Aro."

Hát akkor nincs más hátra mint előrre. Lássuk ki ez a Carlisle.