Új élet szele

Nem akartam el hinni. Ennyi hónap győzködés, veszekedés, rimánkodás után végre belement. Itt hagyhatom Volterát. Valahogy ki kell neki fejeznem a hálámat. Veszek neki egy sportkocsi vagy én nem tudom.
Most megmutatom neki, hogy mennyire örülök ennek.
Elrugaszkodtam a székről és a nyakába ugrottam, olyan sebességgel ami egy embert simán ledöntött volna a lábáról, de neki persze meg se kottyant.
- Jól van már Bella, jól van. – Eközben nevetett. Szeretem ha nevet, sokkal barátságosabb az arca olyankor.
- El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok neked. Annyira várom már!
- Megértem, de hagy beszéljek Carlise-val. Még az ő és a családja beleegyezése is kell. – Amint ez ki mondta, máris hozták neki a telefont. Talpnyalók… Mind ugranak egyetlen szavára is. Csodálkoznak is, hogy én nem teszem ezt. Én sohasem fogok meghunyázkodni senki előtt. Édesanyám mindig azt mondta, mikor kicsi voltam, hogy egy nőnek a legnagyobb kincse a méltósága. Akkor nem értettem, hogy miért mondja ezt. Most már tudom. Amíg beszélt én visszaültem a helyemre, és vártam. Jobb dolog híján nem tudtam mást csinálni, mint Marcus-szal beszélgetni. Nem igazán kedvelem őt. Túl magának való. De legalább nem fecseg feleslegesen. Bezzeg az én legjobb barátnőm Eszter. Belőle csak dől a szó. Hiányozni fog, de majd biztos meglátogat.
- Jól van. Beleegyezett. Holnap a 20.15-ös géppel mész Seattle-be. Ott pedig át kell szállnod egy Port Angeles-be tartó járatra. Carlisle kimegy eléd, és elvisz az új otthonodba, mivel te nem akarsz náluk lakni, így vettem neked ott egy házat. – Darálta ezt el egy szuszra.
- Rendben van. Köszönök mindent. – Azzal megpusziltam és elbúcsúztam tőle.
Kifelé menet szúrós pillantásokat kaptam- főleg Rupiától. De nem érdekelt. Holnaptól új életem lesz. Holnaptól más Bella Swan leszek.


*

Alice szemszöge

- ÉJEN!! Ez csodálatos! El sem hiszem! Végre lesz egy új barátnőm!!- Tudom hogy túlzásba viszem,de akkor is! Ez oltári nagy hír az egész családnak.
- Alice! Nyugalom. Minek örülsz ennyire?
- Hogy minek? Hát annak hogy a városba jön egy új vámpír. Nem csodálatos hír?? – A mosoly levakarhatatlan az arcomról. Jasper úgy néz rám, mintha megbolondultam volna, de ezt ő nem érti! Én már tudom, hogy mennyit jelent majd ez a lány a családunknak, de erre ő csak később jön majd rá. Csak Edward elől el tudjam titkolni…
- Miért lenne olyan jó nekünk ez? Hiszem eddig a nomád vámpírok érkezéséből mindig csak bajunk lett…- Aggodalom ült ki az arcára. Nem szeretem ha ilyen. Ettől én is szomorú leszek. De azt hiszem, hogy ez ebben a pillanatba lehetetlen.
- Jasper, ez a lány nem nomád vámpír. Ő is állati véren él. Tudom. Láttam. – Az elmém elhomályosul, a külvilág nem számít már nekem. Képek öntik el az agyamat, méghozzá olyan képek amik mosolyt csalnak az arcomra…
- Hétfőn reggel érkezik. Én is kimegyek elé.- Azzal otthagytam a ledöbbent férjemet, és Carlisle-hez szaladtam,hogy szóljak neki, hogy én is megyek vele. Bella,Bella,Bella. Megőrjít. Ezen a lányon fogok gondolkodni amíg meg nem érkezik,és van egy olyan érzésem, hogy utána is.