11. rózsaszín felhő

Bella szemszöge:

Tegnap volt életem legrosszabb napja. Tudtam, hogy el kell mondanom Edward-nak, de akkor is nehéz volt. Szegény nagyon összezavarodhatott, mivel kiugrott az ablakomon és elviharzott, engem pedig kétségek és bűntudat között hagyott.
Nem tudom mennyi idő telhetett el- csak arra emlékszem, hogy könnyek nélkül zokogok-, de visszajött. A karjaiba vett, átölelt, és úgy ringatott mint ahogy egy kisbabát szoktak. Elmondta, hogy engem így is szeret, és tisztel azért mert volt erőm elmondani neki mindent. Rengetegszer bocsánatot kért- holott nekem kellett volna-, hogy fájdalmat okozott nekem, és megesküdött, hogy addig lesz velem amíg én akarom. Ez nálam az örökké valóságot jelentette. Megbeszéltük, hogy ha Max idejön, akkor elmondom neki, hogy mást szeretek. Egyszóval a dolgok rendbe jöttek. És most épp készülök a suliba. Ez lesz az első napom. Izgulok. Főleg azért, mert az Alice által kiválasztott felsőt KELL felvennem. Csodás. Nem leszek így is elég feltűnő…
- Bella, Edward már itt van érted. – Szólt fel nevelő anyám. Hát igen. Érezni lehet a hangjában, hogy bizony ő is ideges. Ma megy ő is először dolgozni mint rendezvény szervező. Ezt még nem csinálta, de nagyon tehetséges benne.
- Megyek! – Az utolsó simítások. Gyorsan a hajamat átfésültem még, felkaptam a táskámat, és rohantam le a kedvesemhez. Mert igen. Mondhatom azt, hogy a kedvesem.
Amit leértem megláttam Edward-ot a nappali közepén, amit kedvesen mosolyog rám. Ő egy sötétkék farmer nadrágot, és egy fehér inget viselt. Eszméletlenül szexi volt. Te jó ég! Miket gondolok! Még szerencse, hogy nem hallja a gondolataimat… Amit leértem kaptam egy „ végre láthatlak” csókot.
- Szia! – Köszöntem én elsőnek, bár a hangom nem volt teljesen tiszta.
- Szia! Mehetünk?
- Persze. Sziasztok! – Köszöntem be a konyhába, ahol Matt újságot olvasott, Julie pedig a porcelánokat rakta be a konyha szekrénybe. ( Nem értem minek nekünk porcelán étkészlet. Tudom, hogy csak álca, de akkor is…)
Ezzel kimentünk és beszálltunk Edward Volvo-jába. Álom ez a kocsi, és a legjobb, hogy minden honnan Ed illata száll felém. Gyorsan odaértünk a gimihez. Nem túl nagy, de engem nem zavart. Idejövet nem beszéltünk Edward-al, csak fogta a kezem, és ez nekem éppen elég volt. Amit kiszálltunk minden szem ránk szegeződött. Nem csoda, hisz új vagyok, na meg nem hiszem hogy Ed a tesóin kívül mást is szokott suliba hozni. Most pedig velem érkezett, és nem is titkolta el, hogy együtt vagyunk. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, átölelt, és a legjobb, kaptam tőle egy mézédes csókot. Ha ezt fogja egész nap csinálni, én mentem elolvadok…

Edward szemszöge:

Hajnalba hazarohantam átöltözni. Mégse mehetek egy ilyen tündér mellett tegnapi ruhában. Szerencsére Alice gondoskodik rólam ruha ügyileg.
- Nem mehetsz reggelig Bellához Edward. – Mondta ezt a hugom, aki nem tud kopogni.
- Miért is nem? Megtiltod? – Ez vicces lenne. A kis pöttöm Alice nekemáll, és nem hagyja, hogy kilépjek a szobámból.
- Inkább csak tanácsolom, hogy ne menj. Bella készülődik, és ha te odamész, akkor csak zavarba hozod.
Ezzel kitáncolt a szobámból. Néha olyan idegesítő tud lenni… Csak az a baj, hogy most igaza van. Könnyen zavarba tud jönni Bella, így itt kell maradnom reggelig. Na mind1. Addig olvasok valamit. Csak azt nem tudom, hogy mit. Talán Háború és Békét? nem rossz könyv. Azt hiszem jól lesz ez.
A könyvvel alig haladtam. Folyton csak álmodoztam. Bella, Bella, Bella. Csak Ő járt a fejemben. Hihetetlen ez a nő…
Te jó ég! Mennem kell! Végre láthatom az én angyalomat.
*

Sikerült időben odaérnem. Bella még a szobájában. Nem akartam udvariatlan lenni, így az ajtót használtam. Julie nyitotta ki.
- Óh, Edward! Belláért jöttél? – Kérdezte mosolygósan.
- Igen. Készen van?
- Biztosan. Egy pillanat. – Azzal odament a lépcső aljára és felszólt.
- Bella,Edward már itt van érted.
- Megyek! – Hallottam meg a világ legszebb hangját.
Amit leért elállt a lélegzetem. Egy szűk fehér nadrág és egy mélyen dekoltált fekete felső volt rajta. Azt hiszem vigyáznom kell rá. Biztosan rengetek hímnemű egyed fantáziálgatásait kell majd hallgatnom kedvesemről.
Nem bírtam megállni, hogy nem csókoljam meg, így hát átöleltem, és birtokba vettem ajkait. Amit szabadult tőlem megajándékozott egy édes mosollyal.
- Szia!
- Szia! Mehetünk?
- Persze. Sziasztok! – Köszönt be nevelő szüleinek.
Azzal kilépünk a házból és elindultunk a suliba. Életemben először éreztem, hogy a suli ma nem lesz a földi poklom. Ma ott lesz az én angyalom, aki fénnyel tölti be a napomat.